|
Andro és Ted
EINR (BrigeT) 2007.01.08. 14:02
 Szintén Black-es pályázatra.
ANDRO ÉS TED
Kopp... kopp... kopp...
Kint sötét volt, és esett az eső.
Egy fekete hajú, húsz év körüli lányt világított meg az ablakon beszűrődő holdfény. A lány az ágyra borulva szívettépően zokogott. Kis idő múlva hanyatt-fordult, hogy körülnézzen a szobájában. Először a sarokban álló seprűn akadt meg a pillantása... Milyen jó is volt, amikor még a Roxfortban tanult, és vígan kviddicsezett az osztálytársaival... De annak már három éve. Az idő olyan gyorsan elröppent, és most már felnőtt... Sőt, még barátja is van, akivel eljegyezték egymást...
Erre a gondolatra ismét sírni kezdett...
- Most mit csináljak? Mit?... – töprengett hangosan, majd ez a töprengés is sírásba torkollott.
- Andro! – hallatszott az ajtón túlról. – ANDRO!
A fekete hajú lány az ajtó felé fordult, de nem tett semmit.
- Andromeda Black!!! Ha nem nyitsz azonnal ajtót, betöröm!
A lány kelletlenül az ajtó felé somfordált. Nagy levegőt vett, és kinyitotta az ajtót...
Az ajtóban egy szintén fekete hajú, szép arcú lány állt. Valamivel idősebb lehetett Andromedánál. Láthatóan rettenetesen dühös volt.
- Végre! Azt hittem, tényleg rád k ell törnöm az ajtót... Nos? Mit határoztál? Maradsz, vagy mész? Azt hiszem, elég időt kaptál, hogy eldöntsd.
- Ja, egy órát...
- És? Az nem elég? Nekem egy perc elég lett volna rá!
- Te ezt nem értheted! Te nem ismered Tedet...
- KI NE EJTSD A SZÁDON MÉG E GYSZER A NEVÉT!!! – Bellatrix tajtékzott a dühtől. – NEKEM ESZEMBE SE JUTOTT VOLNA, HOGY EGYÁLTALÁN SZÓBA ÁLJAK EGY ILYENNEL!!!
- Persze: hiszen aranyvérű vagy! De én már hányok ettől a “tiszta vér” mániátoktól!
- Látom, meghoztad a döntést! Nos, akkor pakolj!
- De... Még igazából el se döntöttem...
- Nem érdekel! – vágott a szavába Bella - Most már eldöntened se kell! Én könyörögtem ki anyánktól, hogy legalább adjon neked még egy esélyt, de úgy látom, hiábavaló volt! Menj! Tűnj innen, látni sem akarlak!
Andromeda egy percig megkövülten állt, majd remegve leült az ágya – ami most már csak a volt ágya volt – szélére. Nem tudta elhinni – egyszerűen kidobták a házból! Kitagadták!
- Ne csak ülj ott, pakolj! – Bellatrix szinte már vicsorgott rá.
- És mért nem anya közli velem, hogy... hogy...
- Mert már a közeledbe sem akar jönni! Bűzlesz a mugli szagától! – majd undorodva horkantott egyet. – Na, pakolj!
Azzal elvágtatott, de olyan sebesen, hogy a huzat becsapta a háta mögött az ajtót.
Andro még mindig nem tért ma gához a döbbenetből. Hát ennyi? Vége? Hova fog ezek után menni? Tedhez? De hát neki forgalmas háza van, ott varázslat nélkül kellene élnie... De hát, ha úgyis összeházasodnak... Talán... talán megéri lemondani a... varázslatról...
Erre a gondolatra megborzongott. Nem, az nem lehetséges... Hiszen nem tud varázslat nélkül élni... Az mindig az élete része volt... Jelentős része...
“ De Ted is a jelentős része.” – gondolta magában. – “ Sőt, talán jelentősebb része...”
Sötét elhatározásra jutott, szinte minden tagja beleborzongott ebbe a tervbe, de a szerelméért képes volt bármire...
*
- Ted!...Ted!!!
- Tes – áhh - sék... – válaszolta a kérdezett nagy ásítások közepette. – Andro! Te meg mit keresel itt az éjszaka közepén?... Ráadásul esik az eső! Gyere be gyorsan , és mesélj! – azzal gyorsan besegítette az ázott lányt a házába. Andro csodálkozva körülnézett – még sohasem volt Ted házában.
Hatalmas ház volt, szinte egy kastély! Két emelete volt, és a folyosó, amin álltak, olyan hosszú volt, hogy Andromeda nem is lát ta a végét. De lehet, hogy azért, mert csak a folyosó elején égett a villany, így a hátrébb lévő ajtók a sötétbe vesztek. Igaz, hogy pillanatnyilag csak ez a folyosó látszott, de egyből le lehetett vonni a következtetést: A ház berendezője igen kiforrott ízléssel rendelkezik. A folyosón a bútorok bükkfából készültek, és igen antikok voltak, sötétkék kárpittal. A szőnyeg szintén kék volt, és nagyon puha – ezt rögtön észrevette, mikor belépett a házba. A falakon szebbnél szebb tájakat ábrázoló képek függtek.
- De szép házad van! – csak ennyit tudott mondani.
- Ó, tenálad nem szebb! – bókolt neki Ted. – Na és miért jöttél ide? Úgy terveztem, hogy csak az esküvőnk után mutatom meg neked... Bár nem baj...
- Hát... Tudod, ki... kitagadtak... – nagy nehezen tudta csak kimondani, hiszen még alig emésztette meg az elmúlt órák eseményeit.
- De hát miért?... Csak nem... miattam?
- Hát... de – alig hallhatóan suttogta el a végét. – De ugye... ugye hozzád költözhetek?
- Hát persze!
- És... és mivel tu-tudom hogy nem... hogy itt nem... varázsolhatok, hát... hát nem is... nem is fogok...- Andro borzongva mondta ki az utolsó szavakat.
- Már mér’ ne varázsolhatnál itt? Olyan nagy ez a ház, elfér itt egy kis mágia... – kacsintott rá Ted.
- Ko-komolyan mondod? És téged nem zavarna? Tényleg?
- Hát persze!
- Jaj, köszi! Már azt hittem, hogy soha... na mindegy! IMÁDLAK!!!
Ted csak mosolygott.
Azóta is szeretik egymást, és Andro már nem is bánja, hogy kitagadták.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
