|
2. fejezet : Mardika gondolatai
EINR (BrigeT) 2007.01.08. 15:04
Hmm... Inkább nem írok semmit... ;-)
"Nem igaz, hogy ezek muglikat is tanítani akarnak! Kész röhej! És a muglik hogy fognak majd eljutni ide?? Mondom, Godrik nem norma... Na mindegy... Én majd teszek az ellen, hogy bemocskolják a sulit..."
Mardekár Malazár lépkedett felfelé a Roxfort, volt Cassiopeia lépcsőin. Mellette sétált Helga és Godrik. Hedvig nem volt velük, mert épp felavatta a klotyót, ugyanis nagyon sok jövőből importált CocaColát ivott.
"Ccc.. nem igaz, hogy hogy tud Hedvig ilyen sok malackólát inni. Különben is, miért ez a neve? Tök hülyeség."
Végre csatlakozott hozzájuk Hollóháti Hedvig is.
- Öhmm... Hedvig... lenn van a...
- Mi?
- A Szükség szobája. Nem akarod velem megnézni? - mondta Helga, miközben a férfi gatyáját fixírozta. Az is import volt.
- De... - és már el is tűntek.
"Hogy ez a Helga mekkora egy ribi! Bezzeg velem nem akart... Pedig sokkal jobban nézek ki, mint az a nyomi... De gáááz!... Le kéne lépnem. Nem bírom Godrit..."
- Mardika...
"Uááá, utálom, ha így hívnak!!!"
- ...ugye véglegesen kiverted a fejedből, hogy...
- Hogy megdugjam Helgát? Persze! Hogy képzelhetsz ilyet?
- Nem épp erre gondoltam, de ha már itt tartunk...
" A francba! Elszóltam magam..."
- Nem, inkább mondd, mit akartál!
- Kiverted az az antisárvérű eszmét a fejecskédből, ugye?
"Naná, hogy nem..."
- Persze, mit gongolsz!
- Oké. Te nem akarsz bemenni az egyik szobába?
"Jajj, ne! Hát ezért utálok Godrival lenni! De legalább venné le a rózsaszín talárját közben! De nem! Fúúj, és az a büdös tanga, amit hord...!"
- Nem, kösz.
- Gyere má'!
"Ezért is utálom. Mindig rábeszél mindenre... De legalább a tervemről nem tud..."
| |