Juj.. de.. jó... vagy... Godrik... De... le.. szednéd... azt... az... izét... a... nyakamról?

- Persze, Mardikácska!

- Kösz... Különben mi ez?

- Nem tom... a jövõben valamilyen szexkellék lesz... De tök jól vibrál... Csak tudnám, hogy kell használni...

- Na jól van, keressük meg Helgáékat.

Elindultak a Roxfort lépcsõin.

"Ó, de édi az a kis csipkés.... Na jó, ezt abba kéne hagynom. Még a végén beleesek... Késõ... Olyan kis fokhagymagerezd a popója..."

Griffendél kacéran Mardekárra kacsintott, majd még erõteljesebb farriszálásba kezdett. Bár Malazár nem tudta, hogyan lehet ezt még fokozni...

A rózsaszín taláros férfi hirtelen megállt, és maga elé mutatott.

- Odanézz...

- Mi van?

- Fal...

- Vazzeg, ezért álltál meg elõttem? Egy rohadt fal miatt?

- Ez nem akármilyen fal...

- Hanem milyen? Hármat kívánhatok tõle?

Griffendél a fejét rázta.

- Akkor meg mi az??? Mond má', mer' felnégyellek!

- Nézz és láss!

- Nem látok semmit, vazzeg!

- Hát ez az! Csupaszak a falak! Kellene ide valami... Pár ocsmány festmény, ami feldobná... Pár rózsaszín lovag rózsaszín lovon...

- Te hülye, nincsenek is rózsaszín lovak!

- De vannak!

- Nincsenek!

- De, igenis vannak! Én már láttam olyat!

- Te... nem vagy te színvak?

- Dehogyis! Látom, hogy rajtad rózsaszín talár van és egy kicsit sötétebb pink cipõ...

- Ühümm... tényleg nem vagy színvak... A talárom ezüst és a cipõm zöld... Méghozzá neon!!

- Mi? Nylon?

- Dehogy, te süket! Nnna... Kissé cseréled a színeket... Vagy inkább csak egyet látsz... a rózsaszínt...

- Nem! Az például sárga, az meg piros!

Azzal rámutatott a saját (rózsaszín) cipõjére és talárjára.

- Na jó, hagyjuk... te meg a színek...

- Áááááááá!

- Mi volt ez az ordítás?

- Asszem az a kis angyalka Helgácska! Van ám neki hangocskája!

- Nem hagynád el a kicsinyítõképzõket?

- A miket?

- Hagyjuk... Neked úgyis magas...

- Mi? Ne már! Egy nyolcvan vagyok! Csak nem magasabb nálam!

Malazár már nem tudta fejbe vágni Griffendélt, és a fülébe ordibálni, hogy "hülye vagy, vazzeg!!", mert a folyosó végén kirajzolódott Helga alakja. Aztán Helga is. Nagyon rémültnek látszott. Talán mert az is volt.

- Mi történt?

- He-he-he...

- Ne röhögj, mert keresztre feszítelek!

- He-hedvig!

- Mi van vele?

- Inkább... mi... mi nincs...

- Na mi?

- A... a... a...

- Tárgy?

- Igen.

- Használati tárgy?

- Igen.

- A ceruzámnál nagyobb?

- Igen.

- Hosszúkás?

- Igen.

- Hússzínû?

- Igen.

- Csak férfiaknak van?

- Igen.

- Deréktól lefelé?

- Igen.

- Na jó, szabad a gazda. Nem tudom...

- Fa-fa-fa...

- Fenyõfa? Ja, az lehet lányoknak is...

- sz...sz..

- Most meg már kígyó vagy??? Áruld már el, milye nincs Hedvignek!

- Fa-fa-fallosza...

- Az mi?

- Farkinca... - szólt közbe Griffendél(ke).

- Kurva jó, most sokkal okosabb vagyok... - de aztán leesett neki... - Fúúj...

- Igen, én is azt mondtam... És már tudom, miért kérte, hogy szólítsuk Hedvignek, mikor az eredeti neve Hugo... A múltkori idõutazásnál beült egy klinikára... Ahol...ahol... nõvé varázsolták!